Az európai bíróságok megerõsítik a szabadság garanciáit
Amint azt a történelem példázza, minden új vallási mozgalomnak meg kellett harcolnia „saját helyéért a nap alatt”. Az embereknek gyanúsak az új ötletek, és sem a tradicionális vallások, sem a kormányok nem tolerálják azokat, akik szerintük veszélyeztetik a status quojukat. Ez alól sem a Szcientológia, sem több más, a közelmúltban Európában alapított vallás nem kivétel. De a régmúlttól eltérõen, amikor ezeket a csatákat tûzzel és vassal vívták, napjaink vitáit – szerencsére – a jog termeiben bírálják el, éspedig olyan törvények alapján, amelyeket a történelem tapasztalatai alakítottak ki. És ahol ezeket a törvényeket elfogadják, ott minden állampolgár emberi jogai megerõsödnek. Éppen ezért szeretnénk bemutatni azokat az eredményeket, amelyeket ezen a téren a Szcientológia Egyház és más csoportok értek el.
|
Az Egyház elnyerte az adómentességet
A Szcientológia vallás természetére vonatkozó objektív vizsgálat rámutatott, hogy a vallás megérdemelten jogosult arra a bánásmódra, amelyet a kormány más vallási szervezetekkel kapcsolatban is tanúsít – ahogy ezt az Amszterdami Bíróság Harmadik Szenátusának döntése kimondja. Egyhangú döntésük, amelyet 2002. január 25-én hoztak, a Hollandiai Szcientológia Egyház helyzetére, írásaira és tevékenységeire kiterjedõ intenzív vizsgálat eredménye volt.
A bíróság feladata volt megállapítani, hogy az Amszterdami Szcientológia Egyház megfelel-e egy nonprofit jellegû szervezet feltételeinek. Az ügy jegyzõkönyvei arról tanúskodnak, hogy ítéletük szerint a Szcientológia Egyház olyan szervezet, amely a társadalom általános jobbításáért tevékenykedik. Miután megvizsgálták a vallás alaptételeit és jótékonysági akcióit, a bíróság úgy döntött, hogy a Szcientológia Egyház célja az, hogy széles körben ismertté tegye vallását – ahogy ez az alapító okirataiban is szerepel –, továbbá az Egyház összhangban van testületi státuszával.
A bíróság hangsúlyozta, hogy az a szándék, miszerint a régi vallásokat az újaktól azzal a céllal kell megkülönböztetni, hogy megállapítsák, utóbbiak alkalmasak-e a vallási státusra, minden jogalapot nélkülöz. Ez az ítélet számos más ország bíróságának és adóhatóságának döntését is megerõsíti.
|
A bíróság megvédi a jogokat a megkülönböztetési ügyekben
Franciaországban néhány döntés meghozatalával súlyos csapást mértek a kormány vallási megkülönböztetésére, ugyanis két közigazgatási bíróság is úgy döntött, hogy az az 1996-os parlamenti jelentés, amely feketelistára tett több, mint 170 kisebbségi vallási és filozófiai csoportot, minden jogi alapot nélkülöz, és így a városi hivatalnokok részérõl tett semmilyen megkülönböztetést nem igazol.
A szélsõséges politikusokból álló kis csoport által szerkesztett parlamenti jelentés szerepe az volt, hogy olyan korszakot készítsen elõ, amelyet Franciaországban „vallásos McCarthyzmusnak” neveztek, és a nemzetközi emberi jogi hatóságok részérõl az ország széleskörû elítélését eredményezte.
Az elsõ döntésben Rennes Közigazgatási Bírósága 2002. február 21-én arra kötelezte Lorient városát, hogy béreljen egy nyilvános termet a helyi Jehova Tanúinak. A város ugyanis visszautasította, hogy bármiféle hely bérlését engedélyezze, azzal igazolva álláspontját, hogy azt a leértékelõ parlamenti jegyzõkönyvet idézte, amely szerint ez a vallás „szekta”.
A Közigazgatási Bíróság viszont úgy találta, hogy „Lorient város döntése, amely nem alapulhat a parlamenti jegyzõkönyvön, mivel az minden irányadó érvényességet nélkülöz, vitathatatlanul illegális.”
A bíróság továbbá azt is helytelenítette, hogy a városi tanács 8 hónapig elfektette Jehova Tanúinak az iránti kérelmét, hogy bérelhessenek egy termet, s mindezt csak azért, hogy utána is visszautasítsa a kérést. A bíróság azt is figyelembe vette, hogy mivel Lorient már 1991 óta adott bérbe termet Jehova Tanúinak, a városi tanács pálfordulása „a csoportok és egyesületek szabadságának súlyos korlátozását” jelenti.
A várost arra is kötelezték, hogy Jehova Tanúinak jogi kiadásaira 800 eurót fizessen ki.
A második esetben, 2002. május 30-án Poitiers Közigazgatási Bírósága érvénytelenítette a 2001 októberében La Rochelle városa által hozott ítéletet, amely visszautasította egy közösségi terem megnyitását, ahol Jehova Tanúi a helyi találkozóikat tartották volna. A város döntése, ahogy Lorient esetében is, arra az 1996-os parlamenti jegyzõkönyvre hivatkozott, amely ezt a vallást is a kisebbségi vallási és filozófiai csoportok feketelistájára tette.
A Közigazgatási Bíróság állásfoglalása szerint “Ez a jegyzõkönyv, amely minden jogi értéket nélkülöz, nem szolgálhat jogalapként” a város döntéséhez.
A bíró bizonyítékok hiányában megtagadta a politikai per lefolytatását
2002. július 26-án egy párizsi bíróság megakadályozta, hogy a Szcientológia Egyház ellen irányuló, 13 éve tartó, politikailag motivált ügy a bíróság elé kerüjön, mert megállapította, hogy az ügy 1989-es kezdése óta nem találtak olyan bizonyítékot, amely indokolná az eset további folytatását.
Az ügy – amelyet egyetlen elégedetlenné vált korábbi tag panaszai alapján kezdeményeztek – tovább volt lezáratlan, mint az elévülési törvény indokolta volna, és mindez annak ellenére történt, hogy semmilyen bizonyítékot nem találtak.
A francia Szcientológia Egyház szóvivõnõje úgy nyilatkozott, hogy a döntés „egy nagyon régóta esedékes gyõzelem”, és az Egyház alig várja, hogy még több erõforrását fordíthassa számos közösség és társadalom jobbító programjára.
|
A Német Legfelsõbb Bíróság megtiltotta a kormánypropagandát a vallási és filozófiai mozgalmak ellen
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság a demokratikus szabadság új precedensét szolgáltatta 2002. július 30-án, amikor megtiltotta a kormány tisztviselõinek, hogy diszkriminációs propagandát folytassanak a vallásos és filozófiai mozgalmak ellen.
Ez a döntés, amely különösen az országban mûködõ két kisebbségi vallási és filozófiai mozgalom – az Osho (korábbi nevén Bhagwan) és a Transzcendentális Meditáció – ellen folytatott negatív kormánypropaganda kapcsán vált szükségessé, kedvezõen zárta le azokat a jogi csatározásokat, amelyek már 1989-90 óta folytak.
Felülbírálva az alsóbbrendû bíróságok döntéseit, az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy a kormány olyan kijelentései, miszerint ezek a csoportok „destruktív kultúrát” és „álvallást” képviselnek, valamint megpróbálják „manipulálni tagjaikat”, valójában minden alapot nélkülöznek, és túlmennek a kormány által megengedhetõ kritika határain, illetve beavatkoznak a vallási szabadságjogokba.
A Szövetségi Alkotmánybíróság új döntése az ilyen sértõ kormánytevékenységekkel szemben fontos és határozott megszorításokkal él, és azt az alapelvet támogatja, miszerint tiszteletben kell tartani mások hitét – mely tételen minden demokratikus kormány alapszik.
A vallásszabadság tiszteletben tartására utasítva
A Hamburgi Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság 2002. július 12-ei határozatában kijelentette, hogy a Szcientológia Egyházat a Német Alkotmányban foglalt 4. paragrafus értelmében – amely a vallásszabadságról rendelkezik – meghatározott jogok és védelem illeti meg.
Ez a döntés az Egyháznak a Hamburgi Középfokú Járási Bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezése eredményeképpen született. Ez a bíróság ugyanis elõzõleg visszautasította, hogy speciális használati engedélyt adjon az Egyháznak egy sátor közterületen történõ felállítására abból a célból, hogy nyilvános információs kiállításként szolgáljon a közönségnek a szervezet nemzetközi szintû önkéntes lelkészi programjáról.
A bíróság felismerte, hogy az Egyházat a 4. törvénycikk értelmében vallási szervezetként kell kezelni – ez a paragrafus garantálja a vallásszabadságot –, így a város nem hivatkozhat „üzletszerûségre” annak érdekében, hogy megtagadhassa a használati engedélyt. Ezért a bíróság úgy döntött, hogy a város köteles engedélyt adni minden olyan csoportnak, mint amilyen a Szcientológia is, mivel jogukban áll informálni másokat hitükrõl.
A bíróságok – miután a szélsõséges politikai megkülönböztetések ellenére felülvizsgálták a tényeket – Németországszerte ismételten megerõsítették a Szcientológia vallási státusát és jogait.
