Küzdelem a nemzeti drogproblémával

Atléták és mások élesztik a drogmentes Magyarország eszményét.

Az egész országra kiterjedõ drogfelvilágosító kampány fél millió embert ért el.

DROGELLENES KAMPÁNY: Azért, hogy növeljék az emberek tudatosságát és igényét a szélesebb körû és hatékonyabb drogmegelõzés iránt, és hogy felvilágosítsák fiataljainkat a drogok veszélyeirõl, a Szcientológia Egyház tagjai jótékonysági koncerteket, maraton futásokat, sportrendezvényeket és a drogokról tényszerû adatokat tartalmazó kis füzetek százezreinek széleskörû terjesztését támogatják és szervezik.

Egy a márciusi, hideg szél korbácsolta reggel a Kossuth-téren. Úton a munkahelyére több száz ember gyûlt össze, hogy lássa a tér közepén a nem mindennapi látványt: hét ember állt ott rövidnadrágban és pólóban, dideregve és várakozva. Legalább egyszer mindenki feltette magában a kérdést: „Nem fáznak?”

De. Fáztak. De hát akkor mire vártak a hidegben?

A válaszért kb. egy hónappal korábbra, kell visszamennünk, amikor ugyanez a hét ember – egy sportoló, egy adminisztrátor, egy lelki segítségnyújtást végzõ személy, egy értékesítési vezetõ, egy egyházi munkatárs, egy tréner és egy költõ – a Blaha Lujza tér egyik gyorséttermében találkozott. Elhatározták, megkeresik a módját, hogy hogyan juttassanak el egy üzenetet több tízezer polgárhoz. A körülmények, ahogy mondták, azonnali cselekvést kívántak.

A 2002-es adatok alapján ugyanis a hivatalosan feljegyzett heroinfüggõk száma 10 000. A tényleges számot csak találgathatjuk: az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Társadalmi Tanácsának Kábítószerügyi Küldöttsége a magyarországi heroinnal és kokainnal való visszaélések számában nagymértékû növekedést jelentett, de a részletek még nem ismertek.

Viszont semmi sem utal csökkenõ trendre, mivel a drogok használata az ifjúság egyre szélesebb rétegeit hatja át. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium jelentése szerint a marihuána, az amfetaminok és az extasy a leggyakoribb drogok Magyarországon, és a regisztrált kábítószer-fogyasztók 67%-a 15 és 24 év közötti fiatal. A drogfogyasztó tizenévesek kora pedig folyamatosan alacsonyabb lesz.

Lehet tenni valamit ezzel kapcsolatban?

Egy dolog volt közös abban a hét magyarban ott, a gyorsétteremben ülve: valamennyien Szcientológia önkéntes lelkészek. Ez a hét magyar – és több ezer társuk – hisz abban, hogy igenis lehet tenni valamit.

És demonstrálták is bizonyosságukat a 2002-es év folyamán gyermekeknek tartott drogmegelõzõ elõadásaik, az utcai drogokról igaz tényeket közlõ 65 000 felvilágosító füzet kiosztása, és a városközpontokban tartott felvilágosító elõadásaik révén. Augusztusban egy egész napos koncert volt a budapesti Nyugati téren, ahol jól ismert elõadók és táncegyüttesek támogatták fellépésükkel a kábítószerellenes küzdelem céljait.

************************* Tudjátok, hová futtok? Hát, a drogmentes Magyarországba! Dr. Komáromi István *************************

De mindez valóban márciusban indult el, amikor õk heten abban az étteremben véglegesen eldöntötték, hogy 35 nap alatt körbefutják Magyarországot azzal a céllal, hogy a drogmentes élet üzenetét – és a drogmentes élethez vezetõ megoldást – mindenhová elvigyék.

Tehát, azon a bizonyos márciusi reggelen a Kossuth téren a rajtpisztoly képzeletbeli dördülésére vártak.

A „rajtpisztolyt” Dr. Komáromi István, a Belügyminisztérium Közkapcsolatok Fõosztályának vezetõje és vezetõ fõtanácsosa „sütötte el”.

„A drogmentes Magyarországba”

„Tudjátok, hová futtok? – kérdezte, miután az atléták cselekedete céljának fontosságáról beszélt. – Hát, a drogmentes Magyarországba!” – mondta, és útjukra indította a futókat.

Az 1900 km-es „Drogmentes Magyarországért Maraton” ezekkel a szavakkal vette kezdetét.

A futás 35 napjáról, élményeirõl, csodáiról, küzdelmeirõl és gyõzelmeirõl egy egész könyvet lehetne írni. De a kérdés inkább az, hogy mi vett rá hét embert arra, hogy több héten át tûzõ napon, orkán erejû szélben vagy szakadó esõben is lankadatlanul fusson?

A válasz egy cél, egy álom volt: a drogmentes Magyarország álma. Az elhatározás, hogy elindítsanak egy Drogmentes Maratont Magyarországon, a Szcientológia önkéntes lelkészek jelszavából fakadt: „LEHET VALAMIT TENNI EZZEL KAPCSOLATBAN.”

Hányszor hallotta az ember – többször és több helyrõl, fontos és jelentõs személyektõl –, hogy „Semmit sem lehet tenni, ilyen az élet”, vagy „Az ember legyen tisztában a korlátaival”, vagy hogy „A világot úgysem lehet megváltani”, és hasonlók. Az ember ezek után magára maradhat azzal a gondolattal, hogy „Ugyan, mit tudok tenni én egymagam? Hiszen semmilyen pozitív hatást sem tudok elérni.”

De az önkéntes lelkészek és más szcientológusok ezt világszerte másképp gondolják.

„Nem kell belenyugodnunk a drogfogyasztók, bûnesetek, halálesetek és visszaélések folyamatosan emelkedõ számába” – mondta Fogarasi József, az egyik futó. – „Lehet valamit tenni ezzel kapcsolatban!”

És akkor kimondták, hogy végig fognak futni az országon, és meg fogják mutatni mindenütt, hogy a drogmentes élet különösen a nemzet ifjai számára igenis érdemes cél és üzenet.

Nagy nyilvános támogatás

Az emberek Magyarország-szerte kiáltványlapokat írtak alá drogmentes életet fogadva (felül), míg civil futók és kerékpárosok csatlakoztak a Maratonhoz, amely útja során mindenhol növelte az emberek tudatosságát a drogmegelõzés fontosságával kapcsolatban.

Mint ahogy Kormány Emil, az egyik futó mondta: „A futás maga – még ha 1900 kilométer is – nem fog megoldást hozni.” Ezért az útvonaluk mentén az atléták különbözõ anyagokat osztottak gyermekeknek és felnõtteknek egyaránt, hogy tájékoztassák és felvilágosítsák õket a drogokról szóló tényekrõl, illetve a bennük rejlõ veszélyekrõl. Kiáltványlapokon aláírásokat gyûjtöttek a polgároktól, akik szívesen vettek részt a rendezvényeken, és csatlakoztak a Drogmentes Magyarország eszméjéhez. Felírattak több száz gyereket, hogy „Drogmentes Kapitánnyá” váljon – ezt a programot egyébként világszerte a Szcientológia egyházak szponzorálják és szervezik.

Az atléták számos TV- és rádióinterjút is adtak. A rendezvényeken közismert sportolókkal és mûvészekkel léptek fel, akik egyértelmûen a drog- és bûnözésmentes életre szólították fel az alkalmanként több száz fõnyi közönséget.

Emellett felkeresték az érintett települések polgármestereit, rendõri vezetõit, iskolaigazgatóit, hogy a drogprobléma kezelésérõl értekezzenek velük, és ismertessék azt az egyedülálló, több, mint 70 %-os hatékonysággal mûködõ megoldást, a Narconon-programot, amelyet L. Ron Hubbard fejlesztett ki, és már a világ 30 országában alkalmazzák.

Ez a Maraton – amelyet már a kezdetektõl fogva jó néhány csoport és személy támogatott –, az országon keresztülhaladva, egyre nagyobb és nagyobb támogatást élvezett.

A futókhoz csatlakozott a nemzetközi ultramaraton futás élvonalát képviselõ Frank Tibor, mint ahogy Pécsrõl az a négy diák is, aki 30 km-t futott együtt a csapattal. Az út mentén több ezren írták alá a Drogmentes Magyarországért tett fogadalmat.

De a Maraton céljának megvalósíthatóságára példa annak az iskolásnak az esete is, aki a „Drogmentes Kapitányok” avatása után a betonkerítésnek hajítva törte szét az eddig magánál hordott extasy tablettát. A Maraton vándorkönyvében található számtalan támogató, sportoló, elõadó, orvos, polgármester és tanár aláírása és elismerõ szavai is fontosak – az azonos célért történõ összefogás megannyi bizonyítéka.

Ez a nemes célú atlétikai vállalkozás egyébként a Belügyminisztérium hivatalos honlapjának elsõ oldalán szerepelt.

Nemzeti erõfeszítések

Most önkéntes lelkészek Magyarország-szerte viszik tovább a futók szellemiségét. Több, mint fél millió magyar embert értek el egy fontos üzenettel a drogokról: „Lehet valamit tenni ezzel kapcsolatban.” Ez a jelmondat új erõt ad a reményeknek és az álmoknak. Minden egyes személy kiveszi a részét, és ez sokat számít. Mint ahogy a futók is kivették részüket, amikor elhatározták, hogy tudnak valamit TENNI ezzel kapcsolatban. Én tudom. Ott voltam. Futottam 35 napon át.

Soós Zoltán