Dublin, Írország – A Merrion Square‑en, ahol a Szcientológia Egyház írországi Országos Ügyek Irodája arra készült, hogy megnyissa kapuit, a Jive Aces együttes tagjai hangszereikkel a kezükben beléptek a Davenport Hotel fogadószobájába.
Miközben előkészültek, a tömeg beözönlött, és egy táncparkettet alakított ki magának az együttessel szemben. Ian Clarkson és John Fordham levetették kabátjukat, ellenőrizték a mikrofonokat, ajkukat a fúvókához tapasztották, ütni kezdték a ritmust, és megtöltötték zenével a termet.
De valaki félrevonta Kieron Swordsot, finoman áttessékelve őt a hotel előterébe, ahol egy riporter állt, jegyzetfüzettel a kezében. Swords barátságos volt, és jót mulatott magában azon, hogy milyen kedvező alkalom is lenne ez arra, hogy egy komoly beszédet tartson az emberi jogokról – miközben az együttes épp játszani kezdett.
„Mit jelent ez az iroda Írország számára?” – ismételte meg a feltett kérdést. Vállalkozóként több céget is elindított, főként a precíziós technológiára koncentrálva. A már 20 éve szcientológus és önkéntes Swords, aki első kézből figyelte meg az emberi jogi helyzetet Írországban, beletúrt sűrű, rövid hajába, és elgondolkodott egy pillanatra.
„A közhangulat javulni fog az országban – mondta –, mert a következő néhány évben a bűnözés és a bomlasztó befolyások csökkenni fognak, ahogy a programok beindulnak. Egyre több sikert fogunk aratni. Számos probléma van, amelyet meg kell céloznunk – hajléktalanság, droghasználat és magas öngyilkossági ráta –, de ha ezek a programok csak 50 százalékkal segíteni tudnak, az már nagy változást jelentene.”
Az általa említett programok kulcsfontosságú összetevői Írország új Országos Ügyek Irodájának, amely a második ilyen nemzeti létesítmény a washingtoni után. Küldetése, hogy oktatási szolgáltatásokat és anyagokat bocsásson Írország polgárai rendelkezésére, és pedagógusokkal, rendészeti szervekkel, kormányzati és közösségi csoportokkal működjön együtt a drogfüggőség, hajléktalanság, iskolai nehézségek és emberi jogi visszaélések kezelésében; és hogy ezen keresztül elérje a fiatalokat és az őket segítő közösségeket, és világossá tegye számukra, hogy ha minden szempontból tiszteletben tartják az emberi jogokat, azzal jobb életet teremthetnek.
„Az emberek inkább eltakarják a szemüket, és úgy tesznek, mintha a hajléktalanság és a drogfüggőség nem lenne ott az utcán az orruk előtt – mondta Swords. – De amikor ők [az aggódó vezetők] részleteiben kezdik megismerni a problémákat és azok mélységét, és látják, hogy ezek bevált megoldások rájuk, akkor rájönnek, hogy lehet tenni valamit a problémákkal. Eltarthat pár évig, de a különbség kézzelfogható lesz.”
A fogadószobában – a híres együttes előadása kíséretében – az ilyen és hasonló társadalmi programok támogatói a Merrion Square 4. szám alatti új létesítmény megnyitását ünnepelték, ahol az Országos Ügyek Irodája munkatársai az október 15-i nyílt napjukra készültek elő.
A vendégek között volt Cass Warner a Warner Brothers családtól. Elmondása szerint azért jött el, mert kedveli Írországot, és részt akart venni a megnyitón, melyet „jelentőségteljes” eseményként írt le az itteni társadalmi problémák szempontjából.
„Az emberek nem ismerik a tevékenységeinket – mondta. – Így megoszthatjuk velük a jobb világ megteremtéséhez szükséges tudást, illetve hogy ezek a programok mennyire idevágóak és hitelesek, valamint hogy valóban működnek. Ez fontos.”
Andrew Chalmers, az egyház által finanszírozott Fiatalok az Emberi Jogokért program indiai és nepáli ágának elnöke is eljött a megnyitóra. Elmondta, hogy az elmúlt 15 év során mindkét országban segített bevezetni az emberi jogi oktatási programokat, és tanúja volt annak, hogy ezek jobbá teszik az emberek életét, és megerősítik a közösségeket.
„Alapjában véve, ezek mind oktatási programok, oktatási eszközök – emelte ki. – Ez egy békés megközelítés, amely nem ítéli el az embereket, és nem mondja nekik, hogy a nézetük »helytelen«, hanem arra bátorítja őket, hogy megértéssel és együttérzéssel viseltessenek társaik iránt, és legyenek hajlandók együttműködni a segítségnyújtás érdekében; ezek a programok rávilágítanak, hogy ha megértjük az emberi jogokat, azzal mindenki számára biztosítjuk is őket.”
A téren narancssárga és zöld léggömbök lebegtek, zászlók és szalagok lengedeztek. Az épület készen állt, a nap kisütött, a tea elő volt készítve a vendégek számára. Ekkor a tömeg kisereglett a hotelből, végigsétált az utcán, és megtöltötte a járdát az avató alkalmából.
Bent az egyház társadalomjobbító üzenete várt mindenkit. Szívélyesen üdvözlő, mosolygós munkatársak álltak az ajtónál, elszántan arra, hogy ezzel az irodával egy új korszak kezdődjön az egyház történelmében Írországban.
Kint az utcán Colm O’Halloran szcientológus, aki önkéntes lelkészként részt vett a szökőár sújtotta Srí Lankán folytatott katasztrófaelhárítási erőfeszítésekben, így nyilatkozott:
„Úgy gondolom, hogy ez egy óriási előrelépés – mondta Colm. – Ami a Szcientológia írországi jelenlétét illeti, ez gyökeres változás, nagy. Fantasztikus lehetőség arra, hogy hozzájáruljunk a dolgok jobbá tételéhez.”
