Veér és az emberi jogok

Veér András és néhány politikus figyelmen kívül hagyják az EU figyelmeztetéseit: „Ilyen törvények és ilyen praktikák nem engedhetõek meg!”

Az akciók megsértik az EU normáit. Veér András és más politikusok figyelmen kívül hagyják az EU figyelmeztetéseit: „Ilyen törvények és ilyen praktikák nem engedhetõek meg!”. A magyarországi vallásszabadság visszaszorítására irányuló törvényhozási törekvések mögött Veér András, az aktív és sokszínû politikai szerepvállalásáról elhíresült pszichiáter áll. Az õ ideológiai hátterének ismeretében (miszerint az ember kizárólag biokémiai gépezet, és sem Isten, sem szellemi tényezõk nem léteznek) Veér vallásos csoportokkal szemben táplált ellenséges indulatai nem tekinthetõk egészen meglepõnek. Veér doktor javaslatai bíráló szavakat váltottak ki az Európai Unió és különbözõ emberi jogi szervezetek részérõl, mivel azok ellentétben állnak az EU normáival és az EU vezetése által felállított irányvonallal. Az EU elnöksége 1999. végén az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) értekezlete során hivatalosan kiadott „Az Európai Unió állásfoglalása a hit- és vallásszabadság kérdésében” címû jegyzékében bírálta elõször Magyarországnak egy ilyen törvény meghozatalára vonatkozó elképzeléseit. A konferencia idején a Bulgáriában, Magyarországon és Romániában tapasztalható „hit- és vallásszabadságot diszkriminatív módon és szükségtelenül korlátozó törvényekre és gyakorlatra” utalva az EU állásfoglalása kijelenti: „Ilyen törvények és ilyen praktikák nem engedhetõek meg, ezeket hatályon kívül kell helyezni, vagy összhangba kell õket hozni a nemzetközileg elfogadott követelményekkel.” Ezen követelmények közül a legfontosabb az Európai Emberi Jogi Konvenció 9. cikkelye, amely garantálja a vallásszabadságot, illetve a vallás és a hit szabad gyakorlását, és ezt kizárólag világosan körülhatárolt szükségesség esetén és csak törvényileg elõírt módon lehet korlátozni. Az emberi jogi hatóságok véleménye szerint a magyar javaslatok intolerancián alapuló, képzelt „szükségesség”-bõl táplálkoznak. A Magyarországot is tagjai közé soroló Nemzetközi Helsinki Szövetség 2001-es jelentése pedig, amely „Az emberi jogok helyzete az EBESZ régiójában” címmel jelent meg, a következõket írja: „Az EU felhívja a figyelmet az állami semlegesség gyengülésére, kiemelve, hogy az állam szerepe „a tolerancia elõmozdítása”. Rámutat arra is, hogy a tervezett magyarországi korlátozásokat nem annyira a „vallási státusszal való visszaélés elleni hatékonyabb fellépés” motiválja, mint inkább a különféle vallásos meggyõzõdések elleni diszkriminatív és indokolatlan korlátozó tendenciák. Az állásfoglalás „párbeszéd és oktatás útján megvalósuló rugalmas és toleráns megközelítést” sürget. Az Emberi jogok határok nélkül elnevezésû, az EU-nak, az EBESZ-nek és más hivatalos testületeknek jelentést tevõ, vezetõ emberi jogi csoport véleménye szerint a magyar törvénytervezet nem egyeztethetõ össze az állami semlegességgel és az európai normákkal. Az említett normák különbözõ európai alkotmánybíróságok, legfelsõbb bíróságok és az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatait foglalják magukban, amelyek az Európai Emberi Jogi Konvenció alapelveinek megfelelõen tartják fenn az emberi jogok normáit. Megfigyelõk szerint a vallásokkal kapcsolatos magyarországi törvényhozási törekvések emberi jogokat sárba tipró tendenciái, amelyek nyilvánvalóan nem tartják tiszteletben az EU-normákat, más módon is megnyilvánulnak. Például, Veér Andrásnak mint Mentálhigiénés Kormánybiztosnak éveken át tartó uralkodása idején országos botránnyá dagadt az emberi jogok megsértése a pszichiátriai osztályokon. Az Emberi Jogok Országgyûlési Biztosának a pszichiátriai intézetekben lefolytatott vizsgálatairól szóló jelentései, valamint az amerikai emberi jogi szakértõk által kiadott ún. Rosenthal-jelentés szépítgetés nélkül tárták fel a magyarországi pszichiátriai osztályokon és intézetekben uralkodó, sokszor embertelen állapotokat. 1998. októberében így ír a Népszava: „A pszichiátriai osztályokon – semmibe véve emberi jogaikat – gyakran minden ok nélkül megalázzák és megbüntetik a betegeket.” Egy ombudsmani vizsgálat nyomán napvilágra került, hogy számos intézetben a legalapvetõbb emberi jogokat is megsértették: a betegeket „kalitka-hálós ágyban” tartva ketrecbe zárták, nem engedték meg, hogy telefonáljanak, gyakran még fürdeniük sem volt szabad. Az elmúlt években nem egyszer panaszt nyújtottak be Veér Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézete (OPNI) ellen a betegek jogainak megsértése gyanújával. Emberi-jogi szervezetek által ugyancsak kivizsgálás alatt áll az OPNI-ba történõ szokatlanul nagyszámú kényszerbeszállítások és a nagyarányú elhalálozásról szóló jelentések ügye is. Magyarországi emberi jogi aktivisták megállapították, hogy az EU emberi jogi normáinak minden megsértése, beleértve a Veér András által javasoltakat is, hátráltatják és ténylegesen veszélyeztetik Magyarország európai integrációját.