A Magyarországi Szcientológia Egyház Lapja

Az Európa Tanács kritikával illeti a francia törvényt

Az „About-Picard féle törvény”, amelyet még a parlament volt tagja, az idõközben hitelét vesztett Alain Vivien támogatott, a közvélemény komoly kritikájával találta szembe magát, és ez végül annak a vallásellenes csoportnak a feloszlatásához vezetett, amelyet annak idején a volt parlamenti képviselõ alapított azzal a céllal, hogy megalkossa ezt a törvényt.

A rosszallást kiváltó törvényt, mely szerint „A szektás csoportok létrejöttének megelõzését, illetve ezek elnyomását fokozni kell”, 2001 júniusában a katolikus és protestáns egyházak, a zsidó és iszlám közösségek, az Európa Tanács 50 tagja, illetve vezetõ francia jogtudósok komoly tiltakozása ellenére törvénybe iktatták. A fenti törvény úgy rendelkezik, hogy azokat a vallási szervezeteket, amelyeket kettõ vagy több valójában enyhe szabálysértésben vétkesnek találnak, meg lehet szûntetni.

Az „About-Picard-féle törvény” a vallási és emberi jogi vezetõk körében mind Franciaországban, mind külföldön széles körben váltott ki kritikát.

• Monseigneur Claude Dagens, Angouleme római katolikus püspöke a következõket mondta: „Az állam szerepe az, hogy védelmezze a vallásszabadságot és ennek gyakorlását, nem pedig az, hogy korlátozza. A világi személyek (vallás iránti) tiszteletét szeretnénk látni, nem az intoleranciájukat.
• Elnyomás útján nem fogunk elõbbre jutni, de azáltal sem, ha gyanút ébresztünk a különbözõ vallási hiteket illetõen” ­ mondta Michel Bertrand, a franciaországi Protestáns Egyházak Tanácsának elnöke.
• A törvény elfogadásának következményeként egy katolikus nemzetközi jótékonysági szervezet ­ a „Segítség a Szükségben Lévõ Egyházaknak” ­, mely pápai fennhatóság alatt áll, a 2001-es évi beszámolójában felvette Franciaországot az olyan országok listájára, amelyeknek diszkriminációs törvénykezéseik vannak.
• Ez a törvény, amelyet még a parlament volt tagja, az idõközben hitelét vesztett Alain Vivien támogatott, a közvélemény komoly kritikájával találta szemben magát, és ez végül annak a vallásellenes csoportnak a feloszlatásához vezetett, amelyet annak idején a volt parlamenti képviselõ alapított azzal a céllal, hogy megalkossa ezt a törvényt.
• Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma a következõket mondta a 2002-es emberi jogi nyilatkozatában: „A [francia] alkotmány támogatja a vallásszabadságot, a kormány pedig ezt a jogot általánosan tiszteletben tartotta a gyakorlatban. Az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvénykezés tiltja a hitbeli hovatartozás alapján történõ diszkriminációt. A kisebbségi vallási csoportok továbbra is aggodalommal néztek a 2001-ben elfogadott törvény lehetséges hatásai elé [...], mely törvény fokozza a különbözõ társaságokkal szemben tanúsított korlátozásokat, és támogatja a csoportok megszüntetését, beleértve bizonyos feltételek alá esõ vallási csoportokét is...”
• Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetségének elnöke írta: A törvény „a gyülekezési-, szólás-, vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jogot alapjaiban támadja meg.”
• Az Európa Parlament által 2003 januárjában közzétett beszámolóban a törvényt károsnak és diszkriminatívnak bélyegezték.

Az elnyomásra irányuló motivációk beigazolódnak

Az Európa Tanács parlamenti gyûlésének jogügyi bizottsága 2000. októberében ­ miközben a törvény beiktatásának folyamata még zajlott ­ megbízta Mr. Cevdet Akcali referenst, hogy folytasson vizsgálatot a franciaországi vallási diszkrimináció ügyében. Mr. Akcali jelentését (A vallás és a vallási kisebbség szabadsága Franciaországban), amely a törvénynyel kapcsolatban is tett javaslatot, a gyûlés állandó szakbizottságának nagyobb hányada a Máltán megrendezett találkozón hivatalosan is elfogadta.

A szakbizottság határozata „felkéri a francia kormányt, hogy vizsgálja felül ezt a törvényt”, továbbá tegye egyértelmûvé a „szabálysértés” és a „szabálysértés elkövetõje” kifejezés jelentését ­ mivel e két kifejezés az elnyomó törvény egyik legfõbb momentuma és egyben végzetesen gyenge pontja is, lévén, hogy jelentésük pillanatnyilag nem egyértelmû, továbbá az alkotmányos törvények illetve ezek védelmének megsértése esetén utat enged az önkényes büntetõ eljárásoknak.

A törvényt arról a két szélsõséges politikusról nevezték el, akik együtt dolgoztak a tervezet elkészítésén Alain Viviennel, a „Szekták Elleni Harc Minisztériumokközi Küldetése” (MILS) volt elnökével. Az Ember és Szabadság franciaországi kiadványa, az Ethique et Liberté megszerezte a MILS-re vonatkozó, 1999-tõl 2001-ig terjedõ pénzügyi feljegyzéseket, melyek napvilágra hozták, hogy 1999 és 2001 között 16 MILS-tisztviselõ ­ beleértve Vivient is ­ 88 utazást tett 43 országba azzal a szándékkal, hogy máshová is eljuttassák ezt a vitatható francia „modelltörvényt”.