A Scientology igaz története

A SZCIENTOLÓGIA IGAZ története egyszerű, tömör és lényegre törő. Gyorsan el lehet mondani:

1. Egy filozófus kifejlesztett egy filozófiát az életről és a halálról.
2. Az emberek érdekesnek találják.
3. Az emberek úgy találják, hogy működik.
4. Az emberek továbbadják másoknak.
5. Növekszik.

Ha ezt a rendkívül pontos és nagyon tömör leírást megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy léteznie kell civilizációnkban néhány felettébb zavarkeltő elemnek ahhoz, hogy az emberek bármi mást higgyenek a Scientologyról.

Ezek a zavarkeltő elemek a Káosz Kalmárai. zavarkeltéssel és felfordulással foglalkoznak. Azzal keresik a napi betevőjüket, hogy káoszt hoznak létre. Ha a káosz csökkenne, akkor csökkenne a jövedelmük is.

A politikus, a riporter, az orvos, a gyógyszergyáros, a militarista és a fegyvergyáros, a rendőrség és a temetkezési vállalkozó – hogy csak a lista élén állókat említsem – kizárólag a „veszélyes környezet”-ből szedik meg magukat. De még magánemberek és családtagok is lehetnek a Káosz Kalmárai.

Nekik érdekükben áll, hogy a környezetet olyan fenyegetőnek tüntessék fel, amennyire csak lehetséges, mivel csak így tudnak profitálni belőle. A bevételeik, az erejük és a hatalmuk egyenes arányban növekszik annak a fenyegetésnek a nagyságával, amit az emberek környezetébe be tudnak juttatni. Ezzel a fenyegetéssel bevételt, kiutalásokat, megemelkedett példányszámot és ellenszolgáltatást csikarhatnak ki, ellenvetés nélkül. Ők a Káosz Kalmárai. Azt gondolják, hogy ha nem keltenék a káoszt, ha nem adnák-vennék, akkor szegények lennének.

Például, pongyola módon szoktunk „jó sajtóról” beszélni. Létezik manapság ilyen? Nézzen át egy újságot. Van bármi jó a címlapon? Inkább gyilkosság és hirtelen halál, nézeteltérés és katasztrófa van ott. És még azt is – bármilyen rossz is eleve – felnagyítják, hogy még rosszabbnak tüntessék fel.

Ez a „veszélyes környezet” hidegvérű teremtése. Az embereknek nincs szükségük ezekre a hírekre; és még ha lenne is, akkor is csak a tényekre van szükségük, nem pedig zaklatottságra. De ha valakit elég erős ütés ér, akkor pénzt lehet belőle kiszedni. Ez az erőszakos kicsikarás alapképlete. Ez az a mód, ahogy az újságok elkelnek. A kiváltott hatás tartja fenn őket.

Egy újságban káosznak és zavarkeltésnek kell lennie. Az „újságsztori”-nak „konfliktust” kell tartalmaznia, mondják ők. Így aztán nem létezik olyan, hogy jó sajtó. A sajtó mindenből csak a rosszat írja meg. Ostobaság „jó sajtó” után áhítozni olyan társadalomban, ahol a Káosz Kalmárai uralkodnak.

Most nézzük meg, hogy mit kell művelni a Scientology igaz történetével annak érdekében, hogy a modern sajtó elvárásainak megfelelő „sztori váljék belőle”. Konfliktust kell támasztani ott, ahol nincs konfliktus. Ezért a sajtónak magának kell megálmodnia a felfordulást és a konfliktust.

Vegyük az első sort. Hogyan lehet ebből konfliktust csinálni? „1. Egy filozófus kifejleszt egy filozófiát az életről és a halálról.”

A Káosz Kalmárainak be kell fecskendezniük ide a több lehetséges konfliktus egyikét: bizonygatniuk kell, hogy nem filozófus. Ahhoz persze soha sem elég bátrak, hogy kijelentsék: ez nem filozófia. Ám arra képesek, és vég nélkül fáradoznak is azon – mivel a céljuk ezt követeli tőlük –, hogy leértékeljék a filozófia kifejlesztőjének személyét.

Valójában a filozófia kifejlesztője az akadémiai és humán tárgyakban igen széles körű alapismeretekkel rendelkezett, és valószínűleg szélesebb körű alapismeretekkel rendelkezett magának a hivatalos filozófiának a területén is, mint az egyetemek filozófiatanárai. Az egyszemélyes erőfeszítés hihetetlen a tanulási és kutatási órákat tekintve, és olyan teljesítmény, amelyet emberemlékezet óta még csak meg sem közelítettek, de újsághírként ők ezt nem tartanák említésre méltónak. Ha csak megírnák azt az egyszerű tényt, hogy egy filozófus kifejlesztett egy filozófiát, az nem lenne újságba illő hír, és nem keltene zavart a környezetben. Ebből származnak az 1-es ponttal kapcsolatos kiszínezett koholmányok.

Most vegyük az igaz történet második részét. „Az emberek érdekesnek találják.” Nagyon furcsa volna, ha nem így lenne, mivel mindenki felteszi magának ezeket a kérdéseket, és mindenki keresi a válaszokat a saját létezőségére, és a válaszok alapigazsága a Scientology következtetéseiben megfigyelhető.

Ahhoz azonban, hogy ebből „hírt” csináljanak, nyugtalanítóvá kell tenni. Az embereket úgy festik le, mint akiket „elraboltak” vagy „hipnotizáltak”, és „vonakodó áldozatokként” elhurcoltak, hogy olvassák el a könyveket, vagy hogy meghallgassanak valakit.

A 3-as pontot a Káosz Kalmára teljes mértékben érintetlenül hagyja. Ez veszélyes terep a számára. Az emberek úgy találják, hogy működik. A sajtó soha semmilyen, működőképességre való utalást nem fűzne a Scientologyhoz, noha a sajtó elméjében semmi kétség sincs afelől, hogy az működik.

Ezért veszélyes. Lecsendesíti a környezetet. Ezért minden idő, amelyet azzal töltünk el, hogy megpróbáljuk meggyőzni a sajtót, miszerint a Scientology működik, csupán egy riporter felidegesítésére fordított idő.

A 4-es pontnál – „Az emberek továbbadják másoknak” – a sajtó úgy érzi, hogy elárulták. Senkinek sem lenne szabad olyasmit elhinni, amit nem az újságokban olvas. Hogy mernek ezek élőszóval terjeszteni? Tehát, hogy megpróbálja megakadályozni az embereket abban, hogy odafigyeljenek, a Káosz Kalmárának olyan szavakat kell használnia, mint például a „kultusz”. Ez „egy zárt csoportot” jelent, miközben a Scientology bárki számára a legnyitottabb csoport a Földön. És támadniuk kell a szervezeteket és a hozzájuk tartozó embereket ahhoz, hogy megpróbálják távol tartani az embereket a Scientologytól.

Ami pedig az 5-ös pontot illeti: „Növekszik”, itt ütközünk bele az igazi tiltakozásba.

Ahogy az igazság előretör, a hazugságok elhalnak. A hazugságok kiirtása olyan tett, amely a Káosz Kalmárától a mindennapi kenyeret veszi el. Ha nem tud vad féktelenséggel hazudni arról, hogy milyen rossz az egész, akkor szerinte éhezni fog.

A világnak egyszerűen nem szabad jobbá válnia a Káosz Kalmára szerint. Ha az embereket kevésbé nyugtalanítaná a környezetük, és kevésbé uralkodna rajtuk, akkor a rendőrség, a hadseregek és a nagy rakéták számára nem lenne újabb állami kiutalás, és a visítozó, szenzációéhes sajtónak egy lyukas garas sem jutna.

Mindaddig, amíg a politikusokat a botrányok juttatják feljebb, amíg a rendőrség több bűnesetért több pénzt kap, amíg az orvosok a még több betegségen híznak meg, addig a Káosz Kalmárai létezni fognak. Őket ezért fizetik.

És számukra a fenyegetést a Scientology egyszerű története jelenti. Mert ez az igazi történet. És a fejlődése mögött olyan nyugodtabb környezet van, amelyben az ember jobban élhet, és jobban érezheti magát. Ha nem hiszi, egyszerűen ne olvasson újságot két hétig, és figyelje meg, hogy jobban érzi-e magát. Képzelje el, milyen lenne, ha minden ilyen zavar meg lenne szüntetve!

A sajnálatos dolog természetesen az, hogy még a Káosz Kalmárának is szüksége van ránk; nem azért, hogy rajtunk tollasodjon meg, hanem egyszerűen azért, hogy mint lény ő maga is élhessen.

Tehát, a Scientology igaz története egyszerű történet.

És túlságosan is igaz ahhoz, hogy félre lehessen tenni.